...azelőtt soha nem használtam ezt a kifejezést. De ma szembejött velem egy könyvben, amit a kolléganőmtől kaptam. /James Redfield - A mennyei prófécia/ ...

"amikor mindkét fél túl sokat követel a másiktól, amikor mindkettő azt várja el a másiktól, hogy az ő világában éljen, és mindig minden tekintetben álljon rendelkezésére akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik a két ego harca." ...

Valakinek mindig fáj. Vagy te törsz össze, vagy összetörsz valaki mást. Egy olyan embert, aki jobbat érdemel. Tudod, hogy mit érez, hisz te is voltál ilyen helyzetben. Szemét dögnek érzed magad, egy senkinek. Tehetetlen vagy, a bűntudat szétfeszíti a testedet. Könnyek záporoznak arcodról, de később elapadnak. Gyűlölöd magad. Gyűlölöd, hogy mostantól együtt kell élned ezzel. Elgondolkodsz azon, vajon ő is így tépelődött-e, mielőtt összetört téged. Te akkor válaszokat akartál, de nem kaptál. Most válaszokat akarsz adni, de nem tudsz. Valakinek mindig fáj. Talán mindenkinek...de az erőviszonyok folyamatosan változnak, most speciel, még gyengébbnek érzem magam  mint eddig valaha. De nem bánom, mert most kell lassan szárnyra kapnom hamvaimból, mint a Főnix madárnak.... :)