"Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen.…

Nem lépek hozzád közel, ... már gondolatban sem játszom el. Nem mosolygok, leginkább sehogy sem... nézz tényleg, inkább valaki mást. Nem tudsz vissza lopni, már egyetlen órát sem...nem veszek el belőled több erőt, nincs több próbám sem. Tartsd meg a szép emlékeket, nekem is…