Kifordult képek, egy lila éjjelen - megfogalmazhatatlan minden, mint az időbe zárt fájdalom. Lila köd ez? Vagy nem tudom. Arcom megadón az ég felé fordítom. Oly dacosan vágytam öledbe, mint már rég nem tettem senkivel sem. S lelkem egyetlen percet sem hevert csendben, mert felkavarta a vágy és a homályos téboly, ami elöntötte. Veled- határtalan vagyok, megremegek és csendben maradok....
2013.04.30. 22:49
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-csepp-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr535243179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek