Nem kell semmit sem túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar, keresni fog. Ha velem akar lenni, tesz majd érte. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodni és mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Legalábbis azt gondolnám, hogy a legjobb dolgoknak maguktól - váratlanul kell betoppanniuk az életünkbe. Hogy ne emlékezzünk rá, hogyan kezdődött csak eszméljünk rá hirtelen, hogy ott van - és ez jó nekem. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül. Tisztán, csak úgy belehuppan az ilyesmi az ember ölébe, amikor nem is számít rá. De ha elmegy, hagyni kell. Ha megteszi, el kell fogadni. Aki elmegy, az nem is volt a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélkülem, mert annyira kellek majd neki. Fog levegőt kapni, de csak igazán akkor él, ha mellette leszek - és ezzel én sem leszek másképp. Feltöltöm és ő feltölt engem. Támogat és mellettem áll. Harcolunk mindennel, együtt, és erőt merítünk egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az lesz,hogy hiszünk majd egymásban, és előre nézünk. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.