eszkimo_ut_1385334522.png_616x612

Őszből a télbe futunk, külön irányba szalad az utunk, egyedül jövünk-megyünk-monoton- csak vagyunk. Dolgozunk, alszunk, álmodunk, ébredünk, éledezünk, éldegélünk, gumit cserélünk-gurulunk, repülünk, zötyögünk. Egyedül, párosan, örömmel vagy szomorúan, szeretve vagy magányosan, ölelésben vagy fázósan.

Hullanak a levelek, elfagy a lehellett, nincsenek emlékek, csak ábrándok, remények. Múlik az idő, fagy a múlt. Levélről, levélre megfakult. Szivárvány színekben lassan betakar, a hó, a hold, az ég, a föld, a csillagok. Tiszta lappal, indulok. Nyomot hagyok, beolvadok, szikrázhatok,csilloghatok, hideg vagyok,kristály vagyok, üres vagyok.

Összebújva, kipirulva, megnyugodva, olvadozva, bentről nézve, énekelve, köntösben - bent, jó melegben. Őszből, télbe, visz az utunk, elmúlik majd, amik voltunk, újjá leszünk, megszületünk, együtt leszünk, emlékezünk, szeretkezünk, helyet lelünk, együtt megyünk - egymás útját, keresztezzük. 

Szerző: N!na  2013.11.25. 00:17 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egy-csepp-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr945654586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása