Egy téli reggelen, amikor Lajcsi iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy még a szomszéd házakat sem lehetett látni. Lajcsi egyedül botorkált a vastag ködben, míg egyszer csak valaki megérintette a vállát. " Ki lehet az?"- kérdezte magában, s kiváncsian hátra…

Örök "muszájok" szőtték magukat fejembe tegnap éjszaka. Tudtam, hogy el fog jönni. Fel kell nőni.Muszáj. Hiába az ajtó, a kulcslyuk, és hét lakat...tudtam hogy el fog jönni, és nem kerülhetem el Sorsomat. Kínzón fényes volt a mai nappal ébredése, és tudtam Te vagy szívem…

...az Te vagy. Vagy bárki, aki olvassa. Vagy a gyerekek, a csoportomban. Vagy az öcsém, vagy a szüleim. Más nem lehet jó bennem, csak mások akik bennem vannak. És ha van még bennem valami jó, kérem az istent, vagy bármilyen angyalokat, hogy mentsék meg belőlem azokat, hadd maradjak meg…