"A legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor el akarod…

Nem lépek hozzád közel, ... már gondolatban sem játszom el. Nem mosolygok, leginkább sehogy sem... nézz tényleg, inkább valaki mást. Nem tudsz vissza lopni, már egyetlen órát sem...nem veszek el belőled több erőt, nincs több próbám sem. Tartsd meg a szép emlékeket, nekem is…

...az Te vagy. Vagy bárki, aki olvassa. Vagy a gyerekek, a csoportomban. Vagy az öcsém, vagy a szüleim. Más nem lehet jó bennem, csak mások akik bennem vannak. És ha van még bennem valami jó, kérem az istent, vagy bármilyen angyalokat, hogy mentsék meg belőlem azokat, hadd maradjak meg…