Hajnal volt, - néztelekhalkan szuszogtál mellettemkezed melegen ölelt(álmaiban: csak engem ...)és annyira szerettem (volna)lassan végighúzni ujjaim a nyakadonérintve a szád (mert igen - beleszerettem egykor a szádba) ...de nem tettem, csak néztelek, arcod néztem és vártam, hogy…

  "Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen.…

Szeretném elveszíteni az uralmat a szívem fölött. Ha el tudnám engedni magam teljesen, még csak ha egyetlen hétvégére is, egészen más íze lenne az esőnek, ami az arcomba esik. (Paulo Coelho: A piedra folyó partján ültem és sírtam...)

Örök "muszájok" szőtték magukat fejembe tegnap éjszaka. Tudtam, hogy el fog jönni. Fel kell nőni.Muszáj. Hiába az ajtó, a kulcslyuk, és hét lakat...tudtam hogy el fog jönni, és nem kerülhetem el Sorsomat. Kínzón fényes volt a mai nappal ébredése, és tudtam Te vagy szívem…