"Felismerni és megszeretni a másikat, aki egyszerre ugyanolyan, mint mi, mégis annyira más; levetkőzni félelmeinket; tapogatózva utat találni egymáshoz - mind- mind ismerős fokozatai egy kapcsolat kialakulásának". /Boldizsár Ildikó/

"Édes kincsem, nem kell folyamatosan eloszlatnod a rózsaszín felhőket, hát éppen ez a szép egy szerelemben!!! Te meg a túlgondolkodásoddal meg a mindent megmagyarázással folyamatosan kinyírod könyörtelenül a SAJÁT RÓZSASZÍN FELHŐDET!!! Micsoda dolog ez?! Mazo vagy? Lehet, hogy…

Egy téli reggelen, amikor Lajcsi iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy még a szomszéd házakat sem lehetett látni. Lajcsi egyedül botorkált a vastag ködben, míg egyszer csak valaki megérintette a vállát. " Ki lehet az?"- kérdezte magában, s kiváncsian hátra…

Hajnal volt, - néztelekhalkan szuszogtál mellettemkezed melegen ölelt(álmaiban: csak engem ...)és annyira szerettem (volna)lassan végighúzni ujjaim a nyakadonérintve a szád (mert igen - beleszerettem egykor a szádba) ...de nem tettem, csak néztelek, arcod néztem és vártam, hogy…

  "Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen.…

Szeretném elveszíteni az uralmat a szívem fölött. Ha el tudnám engedni magam teljesen, még csak ha egyetlen hétvégére is, egészen más íze lenne az esőnek, ami az arcomba esik. (Paulo Coelho: A piedra folyó partján ültem és sírtam...)