"Adott két ember, adott vágyakkal... Mindketten nagyon jól tudják magukról, hogy mit szeretnének kapni egy kapcsolattól, mit szeretnének az ágyban... És ezt el kellene mondani a másiknak az ismerkedés folyamán... 
Ehhez képest mi történik legtöbbször? 
Mi magunk próbáljuk kitalálni, hogy mit szeretne a másik, mire vágyik... És ennek megfelelően adunk és adunk, akár még úgy is, hogy egy sor olyat teszünk, ami a másiknak nem igénye, vágya... Sajnos ezáltal mindez terhessé is válhat a másiknak. Ha már az elején nem beszéltük meg, nem tettük tisztába ezeket, akkor sajnos erre később sem fog sor kerülni. És ennek az lehet az eredménye, hogy SOKká válunk a másik számára, miközben mi azt érezhetjük, hogy adunk és nem kapunk vissza semmit, vagy legalábbis nem azt, ami boldoggá tenne... 

Csakhogy nem a mi vágyainkat kell a másikra ráhúzni...

Sokszor teszünk a párunk kedvéért dolgokat... az ágyban is... Ebből szokott az lenni szakításkor, hogy a fejünkhöz vágják, "még erre is képes voltam érted"! Pedig nem kellene... Az én kedvemért senki ne tegyen semmit. Magáért tegye, és azért, mert a vágy közös... Óriási különbség!
Szóval nem kitalálni kell, hogy mit szeretne a másik, hanem megismerni a másik embert... beszélgetés által... és utána eldönteni, hogy ő-e az az ember, akivel mindenünk közös (lehet).

Sokan nem mernek érzelmekről és vágyakról beszélni, mondván, félnek, hogy gyengének látszanak, vagy tartanak attól, hogy mit szól a másik ahhoz, hogy milyen piszkos, mocskos vágyaink vannak... És mi van akkor? Ha valakinek sok az, amit mi magunk szeretnénk, akkor nem ő az, akivel meg lehet élni ezeket... Tovább kell keresni, akivel minden zökkenőmentesen mehet...

Az érzelmek kimondása sem gyengeség... A megfelelő ember úgyis értékelni fogja ezt... 
Miért jó félelemben élni?
Ahelyett, hogy idejében kiderülne minden..."

Idézet: https://www.facebook.com/ElokeloIdegenBlogja?hc_location=stream